Úton voltam az elmúlt napban. Ebben az utazásban elég sok minden volt. Jöttem, mentem, láttam, a fél országot bejártam durva túlzással. Családi esemény is része volt. Sok találkozás, sok érzés, lelket mélyen érintően.
Az utazás folyamán mindig nézelődök, és persze, mi mást néznék, plakátokat. Az elmúlt 24 órában azt játszottam, jó szokásom szerint, megtanulom a plakátokon megjelenő hirdetéseket.
Egyetlen kreatívot sem fogok név szerint említeni, de azt látom, hogy még mindig van, aki nem érti, hogy egy óriásplakát észlelése tényleg 1-2 másodperc. A városba visszatérve pedig, túlzásnak éreztem az óriásplakát rengeteget. Már nekem is sok volt. Mindenki tolja mint süket a csengőt. Ha jól meggondolom, akkor pedig nem az, hiszen az adott kampányokhoz pontosan illeszkedik minden OOH, de egyben látva, tényleg sok volt.
Délután pont ezen töprengtem, hogy az adott lelkiállapot, az adott befogadó készség, az adott érzelmi nyitottság ma hol volt. A világ egyik legjobb megoldása a közterületi reklám, de engem az elmúlt 24 órában pontosan hidegen hagyott.
